109
1Az éneklőmesternek, Dávidé; zsoltár.
Én dicséretemnek Istene, ne hallgass!
(1Krón 25,1)
2Mert a gonosznak szája és az álnokságnak szája felnyilt ellenem, hazug nyelvvel beszélnek én velem.
(Zsolt 27,12.1Sám;24,10)
3És körülvesznek engem gyűlölséges beszédekkel, és ostromolnak engem ok nélkül.
(1Krón 21,26;22,1.2)
4Szeretetemért ellenkeznek velem, én pedig imádkozom.
(Zsolt 35,12-25;41,10)
5Roszszal fizetnek nékem a jóért, és gyűlölséggel az én szeretetemért.
(Zsolt 41,10)
6Állíts fölibe gonoszt, és vádló álljon az ő jobb keze felől.
(2Krón 6,41)
7Mikor törvénykezik, mint gonosz jőjjön ki; még az imádsága is bűnné legyen.
(Zsolt,109 11. 12. 1 Kir. 11,36.)
8Életének napjai kevesek legyenek, és a hivatalát más foglalja el.
(1Sám 21,7; Csel 1,20)
9Fiai legyenek árvákká, a felesége pedig özvegygyé.
(Jób 20,10)
10És bujdossanak az ő fiai és kolduljanak, és elpusztult helyeiktől távol keressenek eledelt.
(2Móz 30,23-33)
11Foglalja le minden jószágát az uzsorás, és idegenek ragadozzák el szerzeményét.
(Én 4,8)
12Ne legyen néki, a ki kegyelmet mutasson iránta, és ne legyen, a ki könyörüljön az ő árváin!
13Veszszen ki az ő maradéka; a második nemzedékben töröltessék el a nevök!
(Zsolt 21,11)
14Atyáinak álnoksága emlékezetben legyen az Úr előtt, és anyjának bűne el ne töröltessék!
(Jób 20,11.2Móz;20,5)
15Mindenkor az Úr előtt legyenek, és emlékezetök is veszszen ki e földről,
16A miatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívűt, hogy megölje.
(1Sám 22,9.10)
17Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el őt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el ő tőle.
(Zsolt 118,1)
18Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az ő csontjaiba, mint az olaj.
(2Móz 19,5.6.1Pét;2,9)
19Legyen az néki palástul, a melybe beburkolódzik, és övül, a melylyel mindenkor övezze magát.
(2Móz 15,11; Zsolt 86,8)
20Ez legyen jutalmok az Úrtól az én vádolóimnak, és a kik rosszat beszélnek az én lelkemre.
(Zsolt 115,3)
21De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem!
(Jer 10,13)
22Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem.
(2Móz 12,29)
23Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az ő megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska.
(Zsolt 102,12)
24Térdeim tántorognak az éhségtől, és testem megfogyatkozott a kövérségtől.
(Józs 12,1-24)
25Sőt gyalázatossá lettem előttök; ha látnak engem, fejöket csóválják.
(Zsolt 69,13)
26Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint!
(Zsolt 22,12.20)
27Hadd tudják meg, hogy a te kezed munkája ez, hogy te cselekedted ezt, Uram!
(Zsolt 102,13)
28Átkozzanak ők, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád.
(Zsolt 40,15.16)
29Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe!
(Zsolt 40,15)
30Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem őt a sokaság közepette!
(Zsolt 22,23)
31Mert jobb keze felől áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét.
(Zsolt 16,8;110,5)